Hazajöttünk a kórházból (végre). Külön fejezetet, sőt blogot érdemelnének a kórházban töltött napok a szülést követően, de nem erről szeretnék most írni. Hazaérsz, fáradt vagy, boldog, és úgy gondolod, mégha bénán is, de menni fog két pici baba gondozása. Aztán jön…

Nem mondhatnám, hogy túlzottan laza ember lennék, inkább szeretem megtervezni, hogy mire számíthatok, követni és nem sodródni az eseményekkel, de már a babavárás, ill. babák várása :) - előre is bocs az egyik porontyomtól - idején is megmutatkozott, hogy semmit se lehet időben…

Az orvos az alábbit közölte velem: "Van egy jó hírem - és még egy!"  El sem tudtam képzelni ennél csodálatosabb hírt, leírhatatlan volt az érzés, szinte majd' kibújtam a bőrömből, úgy örültem. Hazafelé egyre csak simogattam a hasamat, és egyszerűen nem tudtam a mosolyt…