Hazajöttünk a kórházból (végre). Külön fejezetet, sőt blogot érdemelnének a kórházban töltött napok a szülést követően, de nem erről szeretnék most írni. Hazaérsz, fáradt vagy, boldog, és úgy gondolod, mégha bénán is, de menni fog két pici baba gondozása. Aztán jön az első éjszaka, majd a másik, és úgy érzed, hogy az a bizonyos "Recharge your batteries" felirat elég élesen villog az agyad egyik szegletében. Hogy is van ez?! Két gyerek az éjszaka közepén, és mindkettő éhes???? Segítséééég!
Mint, amikor ez lenni szokott, próbálsz észhez térni minél gyorsabban, felmérni a helyzetet, és matekozni kicsit hajnalban, bár most feküdtél le... Egy anya, két éhes, üvöltöző poronty, az mindösszesen mennyi idő is lesz, mikor is feküdhetünk le újra? Aztán, valahogy, hálát adva az egyik <még> nem üvöltő gyereknek, hogy még alszik, gyorsan megeteted a <már> ordítozó kisoroszlánt, aki olyan éhes, mintha nem előtte evett volna pár órával. Nekem szerencsém volt, az esetek döntő többségében, mert úgymond kisakkozhatók voltak az időközök. Épp befejezte az egyik, kezdte a másik... És ez így ment napról napra, a zombi szerintem életerős, társalkodó lény volt akkoriban hozzám képest. Igencsak fárasztó, és azok a tanácsok, hogy etesd mindkettőt egyszerre, azt üzenem annak, aki ezt mondta, de nem nevelt ikreket, hogy menjen sebésznek, hogy erre alkalmassá tegye a nőt, ha már így alakult a helyzet. Lehetséges, igen, én is tettem párszor, de ezt úgy hívják, hogy gyorsan letudtuk az etetést, és logisztikailag sikerült minimális előnyre szert tennünk - már ami a lakás vagy magunk rendbe hozatalát illeti.
Lehetséges két gyereket egyszerre etetni, sőt még azt is, hogy egyik eszik, míg a másik "levegőzik" a válladon - igen, minden lehetséges - főleg, ha Rippel Feri iskolájába jár az ember, megoldható, de igen nehéz. Van, amikor ez szinte elkerülhetetlen, mert az esetek kisebb százalékában van, hogy egyszerre éheznek meg. De ezek után mindig törekedtem arra, hogy egymást követően etessem a kisbabáimat, mert az élmény és kötelék. Főleg utóbbi.
A többi dologgal hasonlóképp volt a helyzet - a pelenkázás, mosdatás, a szükséges ápolások (köldök, szem stb.) -, mind-mind logisztikai kérdés is volt, amellett, hogy nagy örömet jelentett bármikor is.
A levegőztetés megoldása, az öltöztetés mind egy menetrend része kell, hogy legyen. Nyilván egy babánál is ugyanilyen lehet, de itt egy picikét fel kell gyorsulni, és nem árt, ha az anyukád itt van nappal, mert nélküle nagy káosz lett volna, éjjel pedig a férjed állja a sarat melletted, mert enélkül nehézkesen menne. Persze, egyedül is lehet nevelni két gyereket, ha muszáj vagy éppen szerencsés a helyzet, és nincs hasfájás (nekünk ez nem adatott meg 50%-ban).
Szóval, elérkezett a felnőtté válás ideje - a Forma 1-es kerékcsere szintidejét közelítve tanulsz meg pelenkázni, zsonglőrködni, etetni és közben dúdolni a másik babának is, hogy úgymond odázd az ő etetését, hadd fejezze be az egyes számú poronty....
Gépiesnek tűnik, monotonnak? Nem az - egyszerűen rendszere van, amit ha nem követsz, összeomlik minden.
Felkeltek ebéd utáni alvásukból, így majd folytatás következik...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.