Igen, jól látjátok, egyszerű. Nem elírás, nem az alváshiány okozta téveszmék miatt írtam ezt a szót.
Már a kihordás során olyan különleges élményt nyújt a kettő kis élet egyszerre való jelenléte, hogy a fordított púpú teve érzés feletti sajnálkozás is háttérbe szorul. Ez csak azért nem egyszerű, illetve volt egyszerű, mert éjszakánként 10-15 percenként mosdóba járni kérdőjel alakba görbült testtel egy kissé megterhelő. Az ágyból kikászálódás meg egy tornamutatvánnyal felérő művelet volt, és mikor a férjedet hallod szuszogni békésen, elkezded elővenni a gondolatban előkészített kötőtűt. Nem kötési szándékkal. És ha ezt megfejeli egy véletlenszerű felébredéssel, mikor is azt tudakolja, hogy "Segítsek felkelni?"- na, akkor biztosan harci kedved lesz. Nem a hormonok teszik, csak a gravitáció.
De mégis egyszerű volt, mert felemelő volt az érzés - ha már más nem emelt fel :)
Mikor megszülettek, Édesapám csak annyit mondott minden egyes fejlődési szakaszba lépés előtt, hogy addig örüljek, amíg odateszem, és ott marad. Nem hittem neki, hisz egyszerre két kis éhes makit etetni, pelenkázni az már mégiscsak több, mint elég, eteted az egyiket, közben ringatod a másikat, vagy öltözteted az egyiket, de a másikra is gyorsan rá kell adni a bundazsákot, mert az első, felöltözve, átmelegszik a lakásban. És elérkezett a pillanat, amikor Édesapám szavai testet öltöttek - forogni kezdtek.
Mekkora öröm volt! Hisz előbb tették, mint társaik, fejet fölemelgetnek, kezdetleges fogások a kis kezeikkel, örömujjongás minden téren. Igen ám - de a forgás egyértelmű velejárója, hogy nem marad ott, ahova tetted. És ráadásul kettő kis pocok kezdi el az ágyról mielőbb szeretnék leugrani bűvészmutatványt, szemmel láthatólag élvezve a helyzetet, hogy anya nem tud osztódni. De még így is azt mondom, hogy egyszerű volt. Hogy miért? Mikor a két kisbabád egymás mellett fekszik egy átalakított járókában, ahol egymás felé fordulnak, kezeiket összeakasztják, néma kommunikációba, kapálózásokba kezdenek, ez leírhatatlan.
És elérkezik a mászás, menés, álldogálás korszaka - az összes biztonsági előkészület után, ami valljuk be, igen szép hasznot hozott a barkácsboltoknak abban az időszakban. Egyszerre kétfelé, ami kicsit megterhelő, és én aggódó anyuka lévén igyekeztem mindent megtenni egy esetleges borulás, összefejelés, elesés ellen, két baba után rohangálni, úgy, hogy még segítségre szorulnak, érdekes. De ez is egyszerű volt. MIért? Mert látod, ahogy a két babád játszani kezd egymással, ahogy csivitelni kezdenek, dühösek egymásra, és utána az egyik - sértett - fél kiengesztelődik a másik - gengszter - fél által felajánlott cumival. Ez könnyűvé teszi.
Hogy milyen a játszótéren két babával? Hogy milyen a bevásárlás a duóval? Minderről a későbbiekben szót ejtek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.