Eufória - ketten vannak!!

Az orvos az alábbit közölte velem: "Van egy jó hírem - és még egy!" 

El sem tudtam képzelni ennél csodálatosabb hírt, leírhatatlan volt az érzés, szinte majd' kibújtam a bőrömből, úgy örültem. Hazafelé egyre csak simogattam a hasamat, és egyszerűen nem tudtam a mosolyt letörölni az arcomról. Aztán, pár nap eufória után jöttek a nem annyira kellemes gondolatok, melyek azt hiszem, velejárói egy terhességnek, ikres terhességnek biztosan. 

Én nem vagyok olyan nagy, hogy fognak bennem elférni? Az ikrek általában előbb jönnek világra, na, de mégis mikor tervezik? Oké, hogy baba, de helyből kettő?? Nem túl sok feladat ez egyszerre? És hasonlóbbnál hasonlóbb gondolatok kergették egymást a fejemben, felváltva a csodálatos érzéssel, hogy hamarosan anya leszek. Anya. De én még nem tartottam agyban ott, hogy mindezt elképzeljem, hogy és mint lesz! Volt évfolyamtársam, aki már egyetem alatt, az ő szóhasználatával élve, kis babucit szeretett volna, én meg csak néztem, hogy miért kellene még anyának lennem, el sem tudtam volna képzelni! Aztán közlik a hírt, hogy "dupla-anyuka" leszek! Ráadásul vizuálisan is. :) 

Ilyen gondolatok kergették egymást a fejemben, és persze, ahogy ikerterhességeknél lenni szokott, meg kellett küzdeni azzal az orvosi figyelmeztetéssel is az elején, hogy ne éljük annyira bele magunkat, akár egyes terhességként is folytatódhat... 

Őszintén, mikor ezt meghallottam, elraktároztam valahol mélyen, és az egyik legjobb dolgot tettem, amit tehettem, utólag visszagondolva: egyszerűen felfogtam, amit az orvos mondott, és próbáltam kizárni a továbbiakban a fejemből a lehetőségét is, hogy elmehet az egyik baba. Pedig ez szörnyű lett volna. Nekem szerencsém volt, megadatott, hogy ezt a gondolatot a hátunk mögött hagyjuk. Ilyenkor jóval szenzitívebb vagy a világra, sajnáltam mindenkit, akivel ez történt vagy történhet, de ez irányíthatatlan, a pozitív hozzáállás, figyelem, elővigyázatosság a legtöbb, amit tehet az ember, a többi nem rajta múlik.

Én abban hiszek, amit emberileg, fizikálisan, lelkileg megtehetek, támaszkodva a családomra, a velük lefolytatott beszélgetésekre - mindenkinek megvan a maga eszköztára (hit, családtagok, barátok, mentális koncentráció stb.), amire támaszkodik - és ez a fontos. Nem az, hogy melyikre, hanem az, hogy legyen valami, valaki, amiben/akiben bízik, ami segít.

És ahogy múltak a hetek, egyre erősödött bennem a tudat, hogy menni fog ez nekünk - azt nem tudom, hogyan, de menni fog, mennie kell. És ezzel megindult egy újabb tervezés - mit kell beszerezni, mennyibe kerül, egyáltalán hogy fog kinézni az életünk kettő pici babával. 

 Tippek, tanácsok:

• érdemes tervezni, listát készíteni a szükséges dolgokról:
  • mi szükséges a babának, mit kell megvenni, mi az, ami örökölhető, kölcsönkérhető
  • védőnőtől kapott listát átnézni, kiegészíteni
  • szükséges orvosi vizsgálatokat feljegyezni
• kb. olyan, mint a fogyókúra: ne nézd minden nap, hogy hány kiló vagy. Egyél rendesen, ne mennyiségre, hanem minőségre.
• folyamatosan ápold a bőrödet (nyúlni fog, jobban, mint egyes terhességeknél)
• ez ellentétes megítélésű: én a sporttal csínján bántam, inkább mozogtam, sokat sétáltam, apró tornákat végeztem, ekkora súlyterhelésnél szerintem felelőtlenség nagyon sok baba-mama torna, amiket láttam. Lényeg: mozogj valamennyit, erősíted az izmokat, szükség lesz rá.